Valami véget ért

Mottó:
Sziklába vájt kútban talmi szilánk csillant.
Elhagyom: nem oltja a szomjat.
Keresek éltető forrást:
tán akad más - ha mégoly messzi - tájon.

...

Voltál égő fényár szilveszteri éjben,
voltál rideg jégkő tavasz ébredésben,
voltál szúrós tövis tiszta nyári réten,
voltál kemény szikla remény tengerében.

Lettél sötét árnyék szívem kis zugában,
lettél hideg virág lelkem ablakában,
lettél égő döfés talpam hajlatában,
lettél sajgó ütés homlokom falában.

...

Elhagyom a fényt s az árnyat, szilveszteri emlékeket,
elhagyom a jégvirágot, tavaszelő reményeket,
elhagyom a tövisrózsát, meghagyom a zöld réteket,
elhagyom a rideg sziklát, lélektörő kőszirteket.

...

S mi marad neked?

Talán éles árnyék téli félhomályban,
Talán nyíló virág tavasz nyomdokában,
Talán édes illat nyári rétet járva,
Talán csak egy emlék őszi lombhullásban.

1994. november 20.