Töredékek

Oly nehéz lépni a sötét éjszakában,
ólomcsizmám töri fáradt, zsibbadt lábam,
fülembe harsog az ingovány zenéje,
de tudom, jobb út már nem vezet feléje.

Futnék, ha lábam még bírná a tehert,
de megköt a béklyó, mit lábamra tekert,
s csak fut, nem vár semmit, rám már nem is figyel,
hűtelen szerelmes csak magára ügyel.

...

Miért futsz előlem én édes szerelmem,
ragadós mocsárban miért hagytál engem?
Nem tudok lépni már semerre nélküled,
a magányban elfog szívgyötrő rémület!

1982. november 13.