álmatlan éjszakám fénylő hajnalán
ha jő a zsibbadt ébredés
nincs semmi már csak én vagyok
és a fájó üres tespedés
ha voltál is már csak voltál (?)
hideg űr vesz körül légtelen
bennem a fájdalom lassan szűnik
a messzeség pusztasága végtelen
ha volna még időm várnék talán
szóra bírni tudom sose foglak
ha szólsz már későn s hangtalan'
szeretni (vajon) még akkor is tudlak (?)
mit mondhatnék még neked újat
nincs hazugság s hogy "sosem feledlek"
ma még szól a hangszer pendül a húr
- lesz holnap is egyszer, de - ma még - szeretlek
1995. január 23.