Harcos idők jöttek

"...Minden él és magába visszatér,
régi és új örök harca dúl..."

Hosszú az Út, hömpölygőn zúdul az áradat,
vízbe dobott sziklakő csak mi ellenáll,
viszi a letört ágakat tovább, csak tovább...
Miért lennék én, gyenge ág, ki ellenáll?
Örvények hada viszi - s hozza - azt, ami elveszett,
ami elveszettnek hitt - ami most is bennem él.
Azt, mi győzhetetlen ha nincs kéz, nincs part,
azt, ami erős ha nincs segély. Erősebb mindennél.

Az Öreg Káosz jött el ülni tömény szigorát,
benyújtja most a számlát: tégy rendet hát Magad!
S most forró murci kavarog, csak forr, forr...
Nem kímél senkit, semmit a hatalmas, bősz Áradat.

1996. február 12.