Ha nem leszel már

Hűlt helyed parázsként éget majd,
hogyha elmész, még soká velem leszel,
de veled leszek én is: valami feléd hajt.

Falevél leszek, mit őszi szél űz az Árpád-körúton,
hópehely, mi olvadoz a balkon rácsain,
por leszek s megülök a könyvtárpolcokon.

Az éjszaka hangja leszel ha álmodom,
szék reccsenése katedrám deszkáin,
gyermekzsivaj leszel megrontott óráimon.

De könnyebb lesz talán egyszer mégis,
s nem suttogom álmatlan éjen a nevedet,
nem szakad lélegzetem ha hozzád hasonlót látok,
nem fogom kézbe többé elsárgult képedet.

1984. március 1.