Emlék M.-nek

Az idő nagy folyója elsodorhat messzire még,
de tudd, árral szemben úszni bármily nehéz,
azért a régi partokra még újra visszatérsz
hogy megújult víz tükrében
megváltozott önmagadra nézz.

És ott vár minden régi bokor, kő, fa reád,
és egyszerre tör rád az emlékezet a ködön át,
újra éled benned egy őszi, mégis ifjonti vágy:
hogy láthasd őt, nagy reményedet
s melletted álljon a régi jó barát.

Hosszú a part, sok a kő, a fa, remény, barát,
aki emlékezni akar majd valaha rád,
te is emlékezz, bármerre jársz, egy odvas fára
- e sorok egykori írójára -,
és egy régi-régi, öreg iskolára.

1985. október 15.