Bolyongás

Baktatok egyedül sötét utcákon,
megyek csendben, álmom nem találom,
és vágyom látni a megszokott régi házat,
mit elhagytam; most miért, miért nem találom?

Ott lettem gyermekből ifjúvá, ott éltem,
ott szerettem égő szerelmesen és reméltem,
de űzött a kalandos, céltalan élet,
űzött, űzött, nem kímélt, míg nem eszméltem.

S lennék most boldog újra; de szeretnék!
újra róni a régi utcákat, tereket,
a csendben visszhangzón, lesve lépegetnék,
belesnék régi kapualjba, mint valaha, olyan rég!

...

Ajánlom ezt neked, vándor, ki nem remélsz,
neked, ki otthontól távol világgal szembenéz,
és neked is, ki talán szerelmed adtad,
de azt visszakapni soká már nincs remény.

1986. december 5.