Tíz év
- a múlt -

... ha volt múlt, az rég messze már ...
... elnyelték ködbeveszett dimenziók ...
... bennük ott rejlik az Út kikövezve, árnyas fákkal, zöld pázsittal keretezve, izzó gyerekkori napfénnyel, barátsággal, szerelemmel, segítő kezekkel ...
... igen, a múlt az volt ...
... s olyan volt, amilyen volt ...
... s bárhogy is volt ...
... ott lebeg valahol messze, ahol az emlékek élnek ...
... ott van az Út, ami mindig is ott lesz, ami senki másé ...
... senki másé, míg egy másik Úttal össze nem futott ...
... kanyargós volt az út, göröngyök buktatók, kapuk, nyitottak, s zártak, soha kinyílni nem akarók, angyalok őrizték a sötét kitérőket nem hagyván elveszni a vándort, minden állomás, minden szó a porták felett fényben áll, világítótornyok jelzik merről jött ...
... hogy milyen volt az út? ...
... kanyargós, számlálhatatlan lépés kísérte, a lábnyomok ott égnek az Út kövein ...
... kemények a kövek, de rajtuk a lépések sem múltak el nyomtalanul ...
... de jött az üzenet ...
... a válasz pislákoló fényre ...
... lassan jött a fény, mely megmutatta a jövőt ...

2008. november 17.