Las Vegas

Fények az éjszakában. Távoli fények. Hívogató, bíztató fények. Még nem tudod, mit találsz, csak a fényeket látod, fényeket a vibráló sivatagi szélben.
Ott benn hangos vigasság az élet, ki nyerni vágy, most kísértheti szerencséjét. Oázis a sivatagban, nyughely az útom megfáradt, tikkadt vándornak. Hűs pálmák közt enyhely, forró világ közepén ha nem csendes is, de üdítő zöld folt. Együtt van itt a világ, emitt Párizs és híressége, amott London, New York. Jelentől a múltat pár utca választja el.
Valós világ hamis tükre, káprázat, sztárvilág.
S a kaszinók. Igen, a kaszinókat nem kerülöd el. Bárhol jársz, kapujuk nyitva áll s vár. Vár, hogy elnyeljen, hogy elkapjon a hevület, hogy beleöld maroknyi pénzedet, hogy elhitesse, van esélyed nyerni. Néha valóban öledbe hull. De te többet akarsz, s végül otthagyod az utolsó centig.
Fénybe csomagolt hamis ábránd.
És végül mikor pírlik a hajnal, útrakelsz megint, füledben zsibongó emlékhangok, még látod a csillogást, de előtted már az út, vöröslő reggeli fényekben pompáznak a hegyek, a napfény megcsillan egy-egy autó ablakán, mögötted búcsút int a város. Tudja: visszatérsz még. Te is tudod. Mert vissza kell térned.

2008. szeptember 27.