Downtown

Verőfényes reggel, a tiszta égen a Nap az úr, a többi végtelen tiszta kék. Csak a távolban a hegyek szakítják meg, s felettük pár halvány felhőpamacs. A reggeli harmat még meg-megcsillan a szélvédő ablakán, de hamar az is felszárad.
Elöl végtelenbe vesző áradat. Időnként felvillanó féklámpák, utasait munkába vivő autók ezrei. Amott szemben az autók tetején sziporkázva hanyatteső napfény. S a rohanás nem ér véget. Örök versenyfutás az idővel, egymással, néha csendes harc az előrejutásért.
És lassan a szmog fátyola mögül előbukkan...
Egy-egy kanyar után egyre többször feltárja hatalmas tömegét. Először egybefüggő szürke tömeg, majd szép lassan szétváló, egeket ostromló hatalmas tűk.
És eljön a pillanat, amikor szinte rádzuhan az árnyas tömeg, megtörik a reggeli fény, elfelejtesz minden hangot, úgy érzed, föléd úszik mind, mind, amit előbb még csak sejtettél. És ha eddig nagynak hitted magad, most tudod, mennyire kicsivé lettél. Apró porszem a tükörfényes üvegpaloták tövében. Ember alkotta kristályok, rajtuk az ég kékje látszik, s a mélyben mint a hangyák, zsibongó, hömpölygő embertömeg.
És csak zajlik tovább az élet a kőrengeteg árnyékában.

2009. augusztus 25.