A történet előtt íme az idézet - eredeti formában, ahogy 2009. január 22-én megíródott.:
A Mester üzenete
... álom fövenyén lágy szellő, csendben fodrozódó tenger ...
... selymes homok a kristály víz mélyén ...
... csend ...
... napfény sző hálót a mélyben ...
... apró csomócskák - talán tengeri sünök, vagy aprócska zátonyok - szerteszét ...
... kék ég sátora borul a langymeleg tájra ...
... csend ...
... csak halk csobbanás hallik, lágy hullámok, símogatók ...
... semmi sem töri meg a nyugalom varázsát ...
... távolban fehér szárnyak; karcsú madártestek szelik az eget ...
... ez az a perc, amikor nincs semmi ...
... ott fekszel a semmi határán, hallgatod a csendet ...
... add át magad, kézen foglak, s jőjj velem repülni ...
... lebegj ott, hol kézzel fogható a csend ...
... hol a legkeményebb, szinte vágható dolog a gondolat ...
... s nézd: ott a messzeségben zöld sugár ...
... lassan feléd áramló fluidum ...
... nincs formája ...
... semmije sincs, csak fénye ...
... testetlen, anyagtalan, mögötte sejthető a horizont ...
... lehunyod szemed, akkor is látod ...
... látod, ahogy beborít mindent ...
... szemhéjad rezdülését követi ...
... s egyszer csak lassan formát ölt ...
... nyúlik, domborodik, hol világosodik, hol sötétedik ...
... észre sem veszed, s már szembenéz veled ...
... figyelő szem ...
... mintha intene valaki ...
... nem látod a kezet, csak tudod; érzed ...
... csak azt tudod, hogy meglátott, megtalált ...
... csak azt érzed, hogy vár ...
... sok-sok év után végre vár ...
... vár, mert feladatod van ...
... vár, mert ott kell lenned ...
... ott, hol a kezdetek kezdete van örök idők óta ...
... ott, hol érzed a karma illatát ...
... ahol az erő van csak ...
... az erő ...
... semmi más ...
2009. január 22.
Eddig volt az idézet.