A nagy utazás ...

... avagy Európa DNS-e megtermékenyítette a BKK-t

... csak röviden ...
... megpróbálom ...
... de lehet hogy hosszan sikerül ...

...

Ma reggel anyag- és árubeszerzés a Vörösmarty és az Andrássy kereszteződés környékén.
Gondoltam, félreteszem a fenti befolyásnak megfelelő utazási tapasztalataimat, legrövidebb, ha a 73-as – Mátyás apánk most bizton forog a sírjában – vonalán.
Rosszul gondoltam.
Se BKK-futár a nagyon okos telefonon, se 73-as. Bezzeg 76-os négy is elmegy.
Gondoltam – mert én szoktam gondolni mindenféléket –, megközelítem a 105-öst. Már a többszörös lámpás kereszteződésen átkelve láttam, amint az addig nem látott 73-as pont átmegy az Andrássyn. Szitkozódva mentem tovább, lilám se volt arról, hogy ez csak a kezdet.
Nem jön a busz, csak nem jön. Negyed óra múlva se jön, viszont ott áll két kereszteződéssel a megálló előtt, és villogtatja az elakadásjelzőt. Több se kellett, irány vissza megint a lámpások erdején. Igen, a 73-ashoz, vazze! Mire még négy 76-os elmegy, fél szemmel látom, hogy két 105-ös is elhúz: egyik egy normális járat, a másik lekonyuló szájú szmájlival, mert hogy üres, és nem is akar megtelni.
Na, ekkor már az addig is alig létező lila gőz vörös köddé vált.
Hogy azt a DNS-sel telt gyöngyházfényű nedűjét injektálja a BKK nőnemű közvetlen felmenőjébe, de díszlépésben ám!
Mindegy most már, végre jött a 73-as – Mátyás már mosolyog, mint amikor búzakalászt morzsolgatott anno az ikonikus képen – én meg hazaérek.

...

... na, ennyi ...
... tessen akárhova tenni a sztorit ...
... köszönöm a szíves olvasást ...

2019. május 17.