Az akol melege

- A Koncert. Avagy légy próféta - de hol? -

Több napja volt. Nem tegnap.
De nem volt szó, csak gondolat. A szavakat a gondolat csak érlelte még tovább, mint a napfény zsendülő gyümölcsöt a fán.
Telt ház. De nem volt lélek, ami ne rezdült volna. Nem volt száj, ami ne zengte volna. Együtt.
Hadd szóljon!
Együtt zengett a szó, együtt dobbantak a szívek.
Hadd szóljon!
És szólt. Szól. Szólni fog.
Remény.
Bizalom a közös erőben, hogy nem némul el a hang. Bizalom a közös tartásban, hogy nem törik meg a gerinc.
Ez a hang belülről jön.
Belülről.
Hol a határ? Meddig bentről és honnan kintről?
A fülek, a szívek mit fogadnak be?
Nem mindegy.
Jönnek hangok túlról. Lehet, a távol tisztábban láttat. Lehet, a távol bátorít. Lehet, onnan könnyű. De lehet, hogy csak a vágy szólal meg onnan túlról. A vágy, amit legyőz a félelem. A félelem a gondolattól is, hogy ne ott túl szóljon, hanem itt veszélyek viharában. A gránátvető biztonsága is a távolság.
De a próféta hangját elfújja a szél, ha félti gerincét. Ami erős, azt nem kell félteni.
Hadd szóljon!
Azt mondják, nem lehetsz próféta saját hazádban. Akkor saját hazádban ki legyen próféta?
Hadd szóljon!
Ez a hang bent szólt. A cél közelében szólt. A célért szólt. Erővel szólt.
Mint eddig is.
Mint ezután is fog.

2011. július 2.