Akció

Kereskedők és kereskedők a világ egyik felén, és a másik felén.
Tegnap járt le az akció, utolsó estén "last minute" vásárlás. Kiszemeltük a kívánt árut. Nem volt sok, csak pár rákolló hiányzott egy tenger gyümölcseiből készült remek leveshez, a bujabezhez.
A katalógus szerint az akció utolsó percéig érvényes volt a kedvezményes ár, illetve lett volna, ha még lett volna a polcokon. De nem volt. Készséges segítők járták körbe többször a pultokat és a raktárat, de sajna elfogyott.
Egyet azért megtettek. Elirányítottak a market menedzseréhez, aki sajnálatát fejezte ki, amiért nem járt sikerrel a vásárlás.
Ellenben egy apró gesztus mégis volt a mondat végén.
Úgy a pont után.
Csak mellesleg.
Kezünkbe nyomott egy jelentéktelennek tűnő kis cetlit:

Ez volt a meglepetés, és bizony megint elgondolkodtunk.
Vajon egy pici gesztus, ami azzal jár, hogy akción kívül is veszteséggel jár egy áru eladása, megéri-e? Gyanítom, hogy lehet benne valami, mert kiderült: ugyanezt nemcsak az élelmiszer kereskedelemben teszik meg, hanem minden termékkel. Egy kivétel, ha az akció úgy van meghirdetve, hogy nem az akció utolsó percéig, hanem a készlet erejéig tart.
A dolog lényege - hogy a bonusz igazoláson lévő szövegről is szó essen -, hogy mivel sajnálatos módon az akció ideje alatt a vevő nem kapta meg a meghirdetett árut és a vele járó kedvezményt, 30 napon belül akciós áron megveheti akkor is, ha nincs leárazás.
Hm. Vajon szép hazánkban kinek jutna eszébe egy ilyen gesztus? Van még kereskedő, aki hajlandó lenne lemondani kis haszonréséről ha éppen nem hirdetett akciót? Pedig meggondolandó. Gyanítom, hogy egy ilyen bonusszal a kézben szivesebben megy vissza az ember ugyanoda vásárolni, mint oda, ahol kárörvendő vigyorral tárják szét a karjukat, mert lemaradt az akcióról.
Valamit tudnak ezek a kereskedők, ha képesek pici veszteséget is vállalni azért, hogy kedvvel menjenek a klienseik.

Los Angeles, 2009. augusztus 5.