A buborék

... könnyedén lebegő, légies tünemény ...
... ha szelíd szellő lebben, életre kel, szivárvány színpompás kavalkádja járja át, fények tükröződnek, finom rezdülés hullámai törik meg a síma gömböt ...
... ellenállhatatlanul érzed, érinteni szeretnéd, érezni a puha, mégis feszes hártyát ...
... de már tudod, érzékeny lény a buborék ...
... olyan, mint a szép lány: úgy tűnik, megközelíthetetlen, de ha csodálod, széltől is óvod, és durva érintéssel meg nem riasztod, tovább tart a varázs ...
... körül vagyunk buborékokkal ...
... jönnek, elkápráztatnak, ha nem vigyázunk, elpattannak ...
... megtanuljuk lágyságukat, finom érzékenységüket ...
... ha türelmesek vagyunk, tovább maradnak, óriássá nőnek, puha érintést elviselnek, s lebegnek, csak lebegnek, kísérik mozdulatunkat, beburkolnak, szinte ők is védenek ...
... lélegzetünktől életre kelnek, megremegnek, felragyognak, színekre gyúlnak ...
... mind buborékok vagyunk ...
... mind, mind érzékeny tünemények ...
... gömbölyödünk, növünk, szél szárnyán repülünk, valaki kezén megülünk, s - ha szerencsénk van, együtt - elpattanunk, s végül feledésbe merülünk ...

2008. október 16.