Az ősz lehelete

... csend ...
... szürke szomorkaság napok óta ...
... beleszáll a fejekbe, rátelepszik a lelkekre, fényét veszi a szemeknek ...
... súlyos párában didergős tétovaság, fázik a lélek is ...
... a napfény erőtlen, csak szűrlik a nehéz fátyol fellegeken ...
... hideg reggeleken kín az ébredés, földhözvágnád a vekkert ...
... némaság ..
... lusta lett a természet, csak néha a szél dudorász ...
... sűrű sorok a villanydrótokon, már dél felé tekingetnek ...
... pedig még lesz - mert lennie kell - súlyos őszi nyár, utolsó rezdülése a pancsolósnak ...

2008. szeptember 17.