Parkolni vagy nem parkolni?
Ez itt a kérdés.
Stramlet monológja.

Kórházi főbejárat Akárholcityben. A sztori bárhol megtörténhet, bármikor - Magyarország határain belül.
Kérdés: meddig?

21. századi falulakó néha napján városban is megfordul. Egy városban meg ugyebár időnként parkolni is szeretne az Ember Fia (innen kezdve E.F.), főleg, ha ki van a négy kereke.
E. F. és E. L. (Ember Lánya) befordul Akárholcity nagykórházába. E. L.-nek van handicapes parkolásra jogosító, szépen laminált hologramos, fényképes kártyácskája. Tudjátok, amit Pesten lopnak mint a güzü.
E. F.-ék már többször használták gond nélkül, kapun be, rámpán fel, kiszállás, kocsi le a fedett parkolóba. Most azonban Vonalas Bácsi megállapítja, és odaböki a vezetőnek: ez a kártya nem a magáé, vissza kell jönnie az utcai parkolóba. Kérdésre, hogy dolga végeztével beengedik-e, a válasz: "jó kérdés, meglátjuk".
E. F. rendes sofőr, betartja az ukázt, kimegy a kapun. Már egy másik fószer nyit sorompót. Az utcai parkolóban hogy, hogy nem, pont a szomszéd autón ott a biléta, a szélvédő mögött a parkoló kártya. Több se kell E. F.-nek - meg amúgy is joviális idős úr ül a volánnál - megkérdi szomszédjától, táncsak nem őt is kiebrudalták?
Ne legyen kétség: őt is.
Elmondta. Igen, elmesélte ő is fura történetét. És a leglényegesebb momentum: "Engem meg a nyolcvanéves mama felszállítása után azzal küldtek el melegebb éghajlatra, hogy enyém ugyan a kártya, de nem én vagyok a beteg, tehát menjek a picsába."
(Ez utóbbi félmondatot nem mondta, ez csak írói munkásságom része. Kelgyo.)
Kedves Olvasóm nem találja ki, hát elmondom: őt is Vonalas Bácsi terelgette.
Namármost. Jön a konklúzió.
És tessen nagyon figyelni, főleg, ha parkolóőr tetszen lenni.
Tessen már kitekinteni balkántól nyugatra, és megtapasztalni, hogyan is működik az ilyesmi kultúrált helyeken. És ha meg tetszett tapasztalni, aztán tessen elküldeni a népet akárhova. De legfőképp ne tessen már hülyének nézni a korlátozott embereket, és ne tessen már szórakázni, vagy ha szórakázni kíván valakivel, adok tippet, hogy kivel.
Köszi.

2008. augusztus 18.