Az óceánon túl

Ha nézem a világot

Ha nézem a világot,
A világ visszanéz,
Azt mondom, összevisszaság,
Ő feleli, teljes egész.

Azt mondom, csupa valótlan,
A semmiség ragyog,
Ő feleli, nézz meg jobban,
A valóság én vagyok.

Azt mondom, merő idegenség,
Sok átsuhanó tünemény,
Ő feleli, nézz a tükörbe,
Amit ott látsz, az vagyok én.

(Weöres Sándor)

... ezt a képet és ezt a verset együtt találtam ...
... csak egy darabot kerestem a végtelenből ...
... és lám mily közel került ...
... szinte kézzel elérhető messzeségbe ...
... talán a hangulat teszi ...
... talán a tenger sugallata ...
... talán emlékképek sűrűjében fogant ...
... lehet, hogy csak a vágyak dohognak ...
... lehet, hogy a várakozás ...
... az út ami elválaszt jelent és jövőt ...
... az út, ami összeköt messzi földeket ...
... az út, ami elvisz messze-messzeségbe fényben lobogó légihídon ...
... az út, ami visszahoz megannyi emléket ...
... velünk együtt ...
... csak velünk ...

2007. július 7.