Tükör

Ha rám ismersz, szerelmem, ne kérdezz. Semmit ne kérdezz. Némaságban maradok. Nem szólok. Ne várd a választ: azt már szavak nélkül is tudod.
Ha rám ismersz, szerelmem, szólj. Csak szólj, hogy tudjam, megismertél. Beszélj. Beszélj, mondd el, hogy semmi nem volt hiába. És én is beszélek majd hozzád.
Ha rám ismersz, szerelmem, már tudod, miért vagyok még mindig itt. Tudod, mert kutattad és megláttad bennem a Nagy Titkot. Amit kerestél. Amit kerestem.
Ha rám ismersz, szerelmem, csak csendben fülelj. És halk kopogásra nyisd meg csendben az ajtót, hadd lépjek be hozzád. És belépek, ahogy Te is beléptél holdas éjen.

...

Ha még van kétség, ha nem volt elég a jel, hallgasd lágy húrok zenéjét.
Ha még kell segítség, ha nem fogtam még elég erősen a kezedet, nyújtsd felém, hadd fogjam, s vezesselek.
Ha még kell a szó, mert többet szeretnél, hallgasd szavaim, fogadd be virágait.
Ha még halvány a fény, és szemeid túl vakok a csillagfényre, nézz fel az égre. Nézz oda fel. Tiszta tükröd legyen mindig az ezüst fényű Hold.

2011. november 14.