Gondolatok a Napról

Nem tudom, mi volt míg nem voltál: talán magam sem léteztem.
Az, ki voltam azelőtt, már feledésbe merült régen: fényed mentén születtem újjá.
Aki vagyok tőled ered: fényed által lettem azzá.
A múlt néha villan: visszfényed csillan egy-egy képén.
Az út hosszú volt feléd: minden kövén hozzád vezet a jel.
Jöttél, és egyszerre a fellegek elriadtak: kézen fogtad s hoztad a reményt.
***
És ha néha nehéz is az út, együtt győzzük az akadályt.
És ha néha beborul, és arcodat árny fedi, az erő meghozza a fényt, és minden, minden a régi.
És ha kísért a világ - mert a világ csupa-csupa kísértés -, Te tudod, a kísértés nem több: ablak a világra.
És ha Hold kél, s álmod nyugtalan, tudod: ereje háborgó árapály, életen át kísér. És tudod: fénye tőled ered. Tudod, el nem ragadhat, ha éneke mégoly csábos.
***
Tisztán ég a fényed, éltető, felemelő, ha gyenge vagyok, feltöltesz.
Ha egyszer-egyszer gyenge vagy: rám bízod életed.

2010. november 22.