A Hold szerelme

A Hold szerelme szelíd zsongás, örökkön elfogyó és megint megtelő.
A Hold szerelme tengerek mélyén születik, szép szemek halkan rebbenő sugarán.
A Hold szerelme messzi bolyongás, kalandos kitérő a Nap hevéből.
A Hold szerelme titkos vágyódás, nagyokat hallgat róla csak.
A Hold szerelme nélkül meghal a Föld, megvallani mégsem meri.
A Hold szerelme megújuló remény.
***
Föld, s Hold tudja, mégis elfedi a csend.
A csend tán soha sem törik meg.
Csak hallgatnak, hallgatnak.
Tán egyszer megszólalnak, és a titkok nem titkok többé.

2010. november 18.