A Hold másik arca
- Ezüstfényű Holdnővér, mondd, a másik arcod miért nem láthatom sohasem?
- Kéken ragyogó Földfivér, mondd, miért nem elég teneked e folyton folyvást elfogyó s mindig megtelő arc?
- Nem elég, szelíd Holdnővér, nem látom, szépséged mily csodákat rejteget még.
- Félek, bölcs Földfivér, félek, meglátnád rejtett arcom, s többé nem szeretnél.
- Szerelmem végtelen, Holdnővér, bármi légyen ott, de csak rejtsd ha azt láttatni nem akarod,
szeretlek akkor is, ám jönnél bár kicsit közelébb, láthatatlan kezeimmel csak éreznem engedd,
mit rejtegetsz.
- Földfivér, szerelmem nekem is szűnni nem akaró, de a közelség megöl; beléd zuhanok,
s akkor biz nem láthatsz s én sem láthatlak többé. Ugye ezt nem akarod?
- Szépséges Holdnővér, megöl a messzeség, e szerelemmel halok, s a vágy hogy teljes pompádban lássalak,
végtelen.
- Hatalmas Földfivér, hidd el: gyötör engem is a messzeség, de erőt adjon neked szerelmes Napod hatalmas,
mindent uraló fénye; nézd, az Ő fénye ragyog arcomon, az Ő fényét látom én is arcodon.
Nélküle semmik volnánk. Semmik: csak kihűlt égen hideg csillagvándorok.
